A fogamzásgátlás egyetemes története

Primitív népek

A történelem előtti korok fő születésszabályozási formája a csecsemő és gyermekgyilkosság, kisebb részben az abortusz és elenyésző mértékben a fogamzásgátlás volt. A gyermekek születését vagy halálát az istenek akaratának tudták be. A gyermeket ekkor még nem vették emberszámba.

Kemikáliák

Sokszor még a gyermek születése és a közösülés közötti összefüggést sem ismerték. Afrika őslakói a coitus interruptus-t és a vérzés utáni több napos absztinenciát alkalmazták a terhesség megelőzésére.

Az amerikai őslakók születéskorlátozási szokásairól feljegyezték, hogy indián nők négy egymást követő napon petrezselymet rágtak, hogy ideiglenesen meddők legyenek. Dél-Amerikában a mahagónifa magjának héjából és citrom nedvéből készült főzettel irrigáltak coitus után kontracepció gyanánt.

Szumátrán preventív célból ópiumból gyúrtak labdacsokat használtak intravaginálisan. A legkorábban ismert műtéti eljárást jávai asszonyokon végezték, a méh mesterséges hátrahajlítását, hogy a megtermékenyülés szempontjából kedvezőtlenebb anatómiai helyzetet hozzanak létre.

Az ausztrál bennszülöttek már ismerték a petefészek művi roncsolását. A férfiaknál pedig a húgycsövet a hímvessző tövéhez varrták ki, hogy az ondóváladék ne kerülhessen a hüvelybe. A nők sterilizálását a méhnyak műtéti csonkolásával végezték.

A fentieken kívül a mágikus eljárások a legváltozatosabb formában terjedtek el. Ezekből már nehéz megállapítani, hogy melyik szolgált vallási, misztikus vagy születésszabályozási célt.

Egyiptom

Egyiptom

A Luxorban talált i.e.1550-ből származó Ebers-papírusz akácfőzettel és mézzel átitatott hüvelytampont ajánlott.

Az egyiptomi nők krokodilürülékből készült pesszáriumot alkalmaztak. Az egyiptomiak sebészeti módszerként petefészek-roncsolást használtak.

Az egyiptomi férfiak különféle tokokat viseltek hímvesszőjükön sérülés, rovarcsípés és fertőzés ellen. Sokan ezt tartják a kondom ősének.

Az arabok a magzatburok koraterhességben történt megrepesztését is használták abortusz céljából.

Távol-Kelet

A legrégibb hindu írások emlékek számtalan fogamzásgátló módszert ismertettek. Ilyenek voltak: a hüvely füstölése, őrölt magvakból készült tamponok, kősó és olaj, méz és olaj keveréke intravaginálisan. A spirál ötletét az adta, hogy karavánok tevehajcsárai hosszú utak előtt az állatok méhébe kavicsokat raktak. A mai hurok ősét csirke mellcsontjából, később aranyból készítették el, de kényelmetlenségéből adódóan nem örvendett nagy népszerűségnek.

Korabeli írások említik, hogy Az arab nők gránátalmát használtak, melyet kősóval és timsóval behintve helyeztek a hüvelyükbe. Említik a coitus obstructust, hogy “az ondó a hólyagba kényszerüljön”.

Abortusz kiváltására a méhnyakba fapálcát helyeztek fel és gyömbér, fokhagyma stb. főzetét itták. Időszámításunk előtt Japánban teknősbékahártyából és szaruból készült kondomot használtak. Divatos volt a ”Misugami” (olajjal átitatott vékony bambuszlevélből készült tampon). A hüvelyöblítés legősibb technológiáját a guineai nők hozták Afrikából, ők mahagónifa magjának héjából és citromléből készült főzettel öblítették hüvelyüket közösülés után.

Görögök és rómaiak

Arisztotelész (i.e. 384-322) “Historia animalum” című munkájában a spermiumok mozgásképességét gátló anyagokat sorol fel.

Szoranosz (i.e. 98-138) az antik világ legnagyobb nőgyógyásza volt aki élesen elkülönítette a fogamzásgátlókat az abortív szerektől, illetve meghatározta használatuk javallatait és ellenjavallatait. Hüvelybe cédrusgyantát, timsót, gránátalmapépet, mézet és különféle olajokat javasolt labdacsok formájában vagy gyapotba itatva. Tőle származik először a nő steril periódusának alapgondolata. A terhesség legnagyobb valószínűséggel a menstruáció előtt és után jelentkezik.

Európa

A legrégebbi óvszer (kb. 1640-ből)

A vallás szigora megakadályozta, hogy valaki eltiltott témákról írjon és az ismeretek csak szájhagyomány útján terjedtek.

A középkorban abortívumként vagy prevencióként használt növényi főzetek, kemikáliák száma végtelen, mely néha halálos mérgezést is okozott.

A nők nagyon sokáig félbevágott citromot helyeztek a méhnyakra, ezzel egyrészt fizikai akadályt, másrészt savas környezetet teremtve.

Az állati bélből készült kondom egy középkori vágóhídi munkás ötletéből született. A tudományos alapokon nyugvó kutatás a spermium felfedezésétől kezdődik ebből az időszakból.

A XIX. század fogamzásgátlása

Casanova óvszerpróbája

A fogamzásgátlást a tudományos felfedezések korában sok előítélet üldözte. A kutatások előrehaladtával azonban Wilde 1838-ban feltalálta a méhnyak sapkát. Az első óvszerként készített vászontokot Dr. Condom készítette a XVII. században II. Károly részére, aki híres volt kicsapongásairól.

Hancock és Goodyear pedig 1843-44-ben kidolgozta a gumi vulkanizálás eljárását, ami lehetővé tette később a gumi kondom ipari gyártását.

Quatrefages 1850-ben felfedezte, hogy a réz-, higany- és ólomsók spermatotoxikus hatásúak. Mensinga 1882-ben feltalálja a pesszáriumot.

A felfedezések ráirányították a figyelmet a fogamzásgátlásra, és a fogamzásgátló szerek a század végére az orvostudományban létjogosultságot nyertek.

A XX. Század felfedezései

A század elején megkezdődött a spermiumok hüvelyi elpusztításán alapuló fogamzásgátlók gyártása. A spermicid antikoncipiensek egész sorát hozták forgalomba, porok, tabletták, zselék, krémek, kúpok stb. formájában. A női okkluzív eszközök változatos formában kerültek forgalomba,, amelyekhez egyidejűleg spermaölő szert is csomagoltak a fogamzásgátló hatás biztosabbá tétele érdekében.

A sterilizálás módszerei közül leginkább a petevezeték és ondóvezeték lekötését alkalmazták. Ez lehetővé tette később a helyreállító, refertilizációs műtétet.

A terhesség-megelőzés céljából a méhnyakba és a méh üregébe helyezett eszközök orvosi használata még a XIX. században indult meg. Elterjedése viszont a XX. század első felében sem volt nagymértékű. Az 1962-ben tartott első nemzetközi tudományos konferencia után, világszerte rohamosan terjedt az intrauterin fogamzásgátlók használata.
Az orális fogamzásgátlást az endokrinológia fejlődése lendítette előre. A hormonálisan létrehozható meddőség elméletét felfedezve sokáig keresték az orálisan adagolható hatékony vegyületeket.